Magic In The Summer

Kamilla kijárja az általánost, így sulit kell váltania, viszont az iskola messzebb van így el kell költözni-e .De előtte várja még egy nyár tele minden számára új dologgal.

Gyalog indultunk el Félixel, hat elétt néháány perccel. Próbáltam pozitivan állni ehhez az egészhez, de folyton kattogott az agyam, nemkellett volna lejönnöm Féliixszel, valószibűleg már nem is kedvelnek engem, meg amúgyis mi van ha találkozok az exemmel, legkevésbé sincs kedvem egy újabb balhéhoz. Talán nem kellett volna ott hagynom, valószinűleg most épp beszélgetnénk, vagy a puha ajkait épp enyémre érintené, vagy ölelne, vag az is lehet, hogy épp egy másik lánnyal lenne,mint valószinűleg most.

-Kami-érintette meg a karom a testvérem.-min agyalsz?

-Semmin, csak mi van ha már nem fognak birni?

-Miért ne birnának? Nagyjából két hete nem találkoztatok, mi változott volna?

-Hát, nem tudom. -rántottam vállat, talán tényleg hülyeség ezen agyalnom. Lassan megérkeztünk, Lix még egyszer kedvesen rámmosolyogtt, majd kinyitotta nekem az ajtót.

-kamilla-szinte rám vetődött a két itteni legjobb barátnőm, Jázmin és Reni.

-Csajok-szoritottam magam a két lányt-de hiányozattok- álltam még mindig tartva őket.

-Te is nekünk, nem teljes már igy a csapat. Na de siess köszönj a többieknek aztán igyunk valamit, dumáljunk.-Az asztalhoz léptem

-Hát, sziasztok-mosolyodtam el kissé idegesen.

-Szia-sétált hozzám Larion, az itteni legjobb barátom-Csajszi, rég láttalak.-ölelt magához-szerintem összementél.vagy lehet én nőttem meg-nevetett, a fejem ugyanisa válláig sem ért szinte.

-Héhéé-nevettem fel-nem vagyok kicsi.

-Nem ,dehogy vagy-mosolygott. köszöntem a többieknek, majd Larival hoztunk mindenkinek egy shotot, talán emiatt szerettünk idejárni,a szines kis alkohol miatt, meg a boxok kialakitása, az elejétől ez volt a törzshelyünk

-Na mesélj már kami, miylen?

-Hát jó, három lánnyal lakok, nagyon kedvelem őket, a ház is nagyon jó, egyszer elhivlak titeket, sőt, a következő bulibaelhivlak titeket, okés? Foglalko valami szállást nektek, na?-azt hiszem mindnekinek tetszett a hirtelen jött ötletem.-Akkor most, egészség-tartottam fel a poharam, majd koccintottunk. Az este jól telt, nem ittam sokat, és a többiek sem vitték tulzàsba.

~Màsnap~

Az èjjel Lixszel aludtam, hajnalig beszèlgettünk, mègis könnyen kektem fel ma reggel. Már túl vagyunk egy családi ebéden és egy gyors búcsúval az itteniektől, akiknek megígértem, eljöhetnek hozzám, már az ajtóban búcsúztam a szüleimtől, újra.

-Tudod-kezdtem az ablakon kibámulva- Ide szinte csak miattad szeretek visszajönni.-Jó, meg persze anyáék, de nem szívesen költöznék vissza.

-Igen, talán ideje lenne nekem is keresnem valami helyet, ami közel van hozzád, de haza sem kell túl sokat utaznom, és ott keresni egy munkát. Csak..-

-Csak Enikő.-mosolyogtam rá az általam nem kedvelt barátnője nevét kimondva.-Ne tartson vissza. Tudod miért?-kérdőn rám pillantott..-Figylj, ez egy kapcsolat, semmi komoly, szakítotok néhány hónap múlva, tegyük fel, te pedig bánni fogod, hogy miatta maradtál, úgy hogy bárhol máshol is találnál magadnak, sokkal jobbat is.

-És egy idegen helyen? Mit fogok csinálni? barátaim sem lennének-sóhajtott.

-Költözz Debrecenbe-Csillant fel a szemem-akkor egy városban laknánk, közelben keresünk egy házat, találsz melót, az egyetemet folytatod levelezőn. Lix.- ábrándoztam-ez lenne a legjobb

-Jó, Kami, ne pattogj, kérlek.-nevetett fel. Az úton próbáltam őt meggyőzni, affelől, hogy mégis ez lenne a legjobb megoldás, majd lassan a városba értünk.-Ne menjünk még haza.Kanyarodj jobra-utasítottam egy kávézó felé.

-Javíts ki ha tévedek, de én másmilyen házra emlékszem-nevetett fel.

-Mondtam, hogy nincs még kedvem hazamenni-mosolyogtam rá-meghívlak egy kávéra.-invitáltam a bejárat felé. A pultos lány bájosan tipegett felénk.

-Sziasztok-repegtette meg pilláit Lixre-mit hozhatok?-A lány mintha észre sem vette volna jelenlétem,tartotta a szemkontaktus a báttyámmal, majd fenekét rázva visszasétált a pultba.

-Ez mégis mit képzel magáról-morogtam-és te? te mit?-nevettem rá

-Csak barátkozni próbáltam-kacsint rám a testvérem és ekkor kivágódik az az ajtó és két ember lép be, a fiú nevetése ismerős volt, túl ismerős. Csak őt ne. És ki az a szőke kis liba?  a lány is túl ismerős volt számomra.- Mit bámulsz?-nézett maga mögé az általam figyelt két emberre.

-Tudod a fiú, akiről meséltem.-sziszegtem-te barom, ne nézd már ennyire.-rúgtam meg az asztal alatt, Félix visszafordúlt, de az előbb emlegetett fiú felém kapta tekintetét, majd vissza is vezette a mellette álló lányra.-Mikor hozza már-türelmetlenkedtem. És mintha csak kérnem kellett volna, a lány nagyokat lépve, csípőjét dobálva jobbra-balra kezében a tálcával és a testvéremre vigyorogva igyekezett az asztalhoz.

-Köszi-mosolyogtt a báttyám, majd megnézte a számlát és a kány kezébe adta az összeget.

-Jajj-a vendégem vagy-rebegett rám-de a barátnőd nem.

-Édes istenem.-nevettem el magam és felálltam-Lix, majd szólj ha elment-ráztam mega kezemben lévő telefont és a mosdó felé indultam. A sarokban a két ismerős arc ült.Belenéztem azokba a szemekbe, amikben bármikor eltudok veszni. Megvető pillanást vetettem rá, majd magamra csaptam a női mosdó ajtaját. Már jó pár perce álltam a tükör előtt, mikor úgy véltem távozott a lány az asztalunktól. LAssan sétáltam az ajtó felé, kiléptem, majd egy kart éreztem az enyémen. Tudtam, hogy Ő az.

-Hagyj békén-sziszegtem.

-Figyelj, Kamilla, csak bocsánatot szeretnék kérni.

-Azzal, hogy ha három napra elmegyek más lánnyal "barátkzz"?-rajzolgattam a levegőbe az idézőjeleket.

-Ja, igazad van, te nem fiúval vagy, ugye?-mosolyodott el gúnyosan.

-A szőke lány a hugod? esetleg a nővéred?-néztem kissé könnyfátylas szemeimmel övébe.

-Kami-hallottam meg a báttyám hangját magam mellől.

-Ohh igen, Félix, Ő itt Dani-mutattam felé-a lányok egyik barátja, Dani ő pedig itt Félix, a báttyám- mosolyogtam rá keserűen. Lix, mehetünk már?-toporogtam míg ők kezet fogtak.

Otthon

Erősen öleltem magamhoz báttyámat, hiányzott, talán az iskolás kirándulásokon sosem töltöttünk mégy egymás nélkül ennyi időt.

-És? Mesélj már, milyenek?- kérdezősködött

-Hát, aranyosak, nagyon kedvelem őket. Szeretek itt lenni, csak hiányzol, tudod, meg az ottaniak. Most is, még nem is szoltam senkinek, hogy megyek, pedig szeretném látni őket.-Nem akartam, hogy többet kérdezzen az ittlétemről.

-Terelsz. Valami fiú?-Rátapintott a lényegre.

-Na jó, elhadarom, de csak ha igéred, hogy nem szidsz le.- bólintott, de tudtam, hogy nem fogja szó nékül hagyni. -Oké, van egy fiú, talán csókolóztunk, de semmi több, mert neki nem kell kapcsolat, én meg nem vagyok egy éjszakás lány, aztán találkoztam egy fiúval, de ahh, bármennyire helyes, nem fogott meg, olyan, túl átlagos.

-Szóval nem rossz fiú, mi?- mosolyodott el kicsit.

-Hát, nem igazán.

-jajj, sosem választottál jól, de neked kéne legjobban tudnod, hogy nem ilyen való melléd, sokkal jobb lenne minden olyan valakivel, akiben bizhatsz, nem akar midnen szembejövé lányt meghúzni és tényleg csak és kizárólag téged szeret, nem erőszakos.

-Oké, fejezd be, jó? egy ilyen kapcsolattal ráérek még úgy, 10 évet.

-Akkor? Kamilla, ne húzz fel. Milyen kapcsolatot akarsz?

-Hagyjuk inkább-morogtam- nem akarok veszekedni veled, három napot vagyunk együtt.

Az út további részében általános dolgokról beszélgettünk, amiről midnig szoktunk, a barátaink, a jövőnk, a tesóm barátnője, meg ilyesmi, mosolyogva léptem be az ajtón- Anya, Apa!-kiabáltam-megjöttem

-jajj szia szivem.-Ölelt magához anya, talán jöt tett nekünk a távolság.Csak vállábóa fúrtam arcom, örültem, hogy együtt vagyunk.

-Apu!-ugrottam sikitva a nyakába és puszulgattam arcát.

-Hiányoztál picikém.-simogatta hátam.-esküszöm nehezebb azóta testvéreddel ,mintha újra kamasz lenen.-nézett mosolyogva Félixre.

-Na mielőtt teljesen besarozol a kishúgom előtt, Kami, ma este hivtak a többiek, ugyanis ige, kicsit elszóltam magam, hogy jössz, szóval, ma, 6kor találkozunk velük abban a kus Pubban, tudod.- Hogyne tudtam volna, mindig itt voltunk, bár kicsit meglepődtem, de beleegyeztem.

-De addig van egy csomó idő, szóval csinálhatnánk valamit. Mondjuk most megyek és megszorongatom a kiscicám - pörögtem rá teljesen.Az emeletre sétáltam.-Laraa-kiabáltam, majd ciccegtem neki, apró dobogását hallottam meg magammögött, majd egy halk nyöszörgéssel adta tudatomra, hogy Ő bizony itt van.Karjaimba kaptam, és csak öleltem magamhoz, vagy épp simogattam. Nagyon hiányzott már.

Anyával sütöttünk, mint régebben minden pénteken, iskola után, Félix és apa valamit kint csinálhattak, a nap egész hamar elment, délután 4körül lehetett, mikor kiemntem Félixhez, aki csak a hintaágyba ült és figyelte apát, aki épp valamit szerelhetett.-Lix, baj van?-vágódtam be mellé.

-Az mindig.-vont vállat.-Csak most nem vagyunk olyan jóba anyáékkal, tudod, mióta nem vagy itt nehéz, a törédést, meg mindent én kapok most egyedül, és nagyon gondolkodom, hogy el kéne költöznöm, cska itt van, Lina, és nem olyan rég vagyunk együtt, és amúgysem hiszem, hogy várna, hogy midnig hétvégén talán találkozzunk, ő nem olyan.

-És szerinted te, nem találnál mást? esetleg jobbat?-sosem kedveltem a lányt- nézz már magadra,a testvérem vagy, hogy ne találnál ezerszer szebbet, jobbat, aki modnjuk okos is-poénkodtam el egy kicsit.

-Tudod, hogy nem szeretem, ha igy beszélsz róla- sziszegte.

-Tudom, és nem is gondoltam komolyan, de talán, lehet, hogy egy kicsit-gondolkodtam el, jó, lehet, hogy amúgyis igy gondolom, de nekem a lényeg, hogy te legyél boldog, és ha az nem itt lezs, akkor nem, én sem itt leltem a talán eddigi legjobb dologra az életemben-mosolyodtam el.

-jajj ne, Kamilla, komolyan ne idegesitfel ezzel, ne mond, hogy még bele is estél.-És igen, ez az amit még talán én sm akarok bevallani magamnak, még csak egy hete van itt, de az életem részévé vált ez a fiú, és sokkal töbebt érzek már most, mint kéne. Talán most értettem meg mit akart hanna, mikor azt mondta inkább igy, mint Dávid nélkül.

-Ja, nem,dehogy nem rá gondoltam, a lányokra-hazudtam a szemébe molyogva, nem, neki sosem hazudok.-Na, megyek átöltözök, valami vállalhatóra. Az emeletre mentem, és mivel minden ruhám msgsmmsl vittem, igy azokból válogattam amit visszahoztam, mikor beléptem a szobámba meglepődtem, ma még nem is voltam itt, midnen úgy van ahogy itt hagytam, a cuccokon kivül, amiket elvittem.Az ágyam bevetve, talán kicsit lelkiismeret furdalásom van, hogy itt hagytam anyáékat, de most nincs kedve mezen agyalni. Felvettem egy fekete, térdnél szakdt farmert és egy pasztell rózsaszin haspólót, a hajam kifésültem és minimális sminket vittem fel arcomra. Készen voltam, és már nagyon izgultam a találka miatt.

Igy lesz helyes

Hirtelen kapott el a méreg mikor kilépett az ajtón, bármennyire én kezdtem ezt el, msot szinte meg tudnám ölni. Nem maradok tovább. Mig ő az udvaron időzött, én felfutottam és összeszedtem a dolgaim, majd halkan a kapuhoz mentem. A cimet a telefonomba ütöttem, ez majd segit hazajutnom. Nehezen hagytam ott, bármennyire ideges voltam, vagy csalódott, és haragudtam rá. Nem jött utánam, nem tett semmit. Pedig látta, ahogy távozom. Ezesetben jobb is lesz ez igy, gondoltam.

~Dani~

Láttam ahogy kilép a kapun, talán igy lesz helyes. Valami az elejétől nem stimmelt,talán ha több lett volna, nem tdutam volna elengedi, nekem viszont kapcsolat nem kell. És amúgyis, csak egy csaj, bármikor találok másikat. Nyugtattam magam, azzal, hogy ez igy volt helyes. Neki nem rám van szüksége.

~Kamilla~

-Na mi volt?- támadott le a három lány, mintha arra vártak volna mikor lépek be az ajtón.

-Semmi.- vontam vállat. - Mi lett volna?

-Jajj ne, neee. - lépett felém Hanna Lilla-lefküdtetek és kidobott? Jellemző- ráncolta szemöldökét fejrázva.

-Mi nem, ne kombózzatok lányok. Semmi ilyen. Nem feküdtünk le.- sziszegtem.

-Akkor meg? mi a baj?

-Csak másnapos vagyok, és kitakaritottam egy fél lakást.-hazudtam mosolyogva. -Hanna, akkor, feltenném a lányoknak is a kérdésem.-ragadtam meg az alkalmat ha már minr együtt voltak. -Oké, szóval..-kezdtem bele.- Ő itt - mutattam képet a cicámról- Lara, és az én cicám, és, ha ti beleegyezténet, vagy nem zavarna titeket, elhoznám, ide, magamhoz, és igen, ja szóval?

-Jézusoom, nagyon aranyos.- kapta ki kezemből a telefont Adél.- én arra szavazok jöjjön.

-Nekem is rendben van.-adta be a derekát Lilla, Hannát már tudtam.

-Úristen lányok, nagyon köszönöm, úgy szeretlek titeket, és igérem ,semmi baj nem lesz vele. - ujjongtam. - Most ha nem haragszotok. -mutattam telefonomra, majd kisétáltam a teraszra, majd a báttyám számát tárcsáztam.

-Kami? Szia! - Hallottam hangján, hogy mosolyog, jól esett hallani a hangját, bármennyire váltottunk üzeneteket, ez mégis más.

-Félix, mit csinálsz hétvégén?

-Igazából nem terveztem semmit, miért?

-Tudood, arra gondoltam, haza mennék hétvégére.

-Az nagyon jó lenne, de nincs baj ugye? MIkor jössz? ELmegyek érted! Mikor menjek?

-Héhé-nevettem fel- nincs semmi baj, csak szeretném magammal hozni Larát, és mondjuk, holnap délelőtt?

-Az tökéletes lezs, 11re érted megyek, legyél kész. Szeretlek te ksi majom.-Hallottam ,hogy mosolyog.

.Én is téged, akkor holnap reggel.- Tettem le. - lányok! A hétvégére hazamegyek. Hiányzik a csalásom, és Larát is hozhatnám magammal utána. - ebeb nvolt igazság, de leginkább attól féltem, valami találkozón mással látom Danit, vagy csak egyáltalán találkozzak vele, a lányokkal márcsak beszélgettünk, igen sok mindnet megtudtam róluk, én is sokmindent meséltem, megigértem nekik, legközelebb magammal viszem őket is. fél10 körül elköszöntem, hogy kialudjam magam, már épp elaludtam volna mikor üzenetem érkezett. Levente.

"Szia, csak elnézést szerettem volna kérni a múltkoriért, valamikor benézhetnél hozzám ha szeretnél"-mosolyra késztetett üzenete, kedves volt.

"Most hazautazom hétvégére, de valamelyik este benézek, ráveszem a többieket is"

"Tőkéletes, jelezz majd, jó éjt!"

"jó éjt!"

---Reggel--

Álmomból ébrsztóm hangja zökkentett ki, morcosan keltem. Fáradt voltam, de szemem kipattant mikor tudatosult bennem, hogy hazamehetek. Az idő telt, reggeliztem, pakoltam néhány dolgot, majd mikor hallottam a kocsidudálást, végig öleltem a lányokat, majd megigértem holnapután jövök.

Játszunk

~Dani szemszöge~

Ennek a lánynak fogalma sincs mit vált ki belőlem. Amikor nyakamba puszilt, ahogy hozzámért, szinte felforrtam, bármit megtettem volna, hogy az enyém legyen. De nem lehet, már most is túl közel van hozzám, nem gyengithet el, nem élem át újra, ugyanazt. Anniyra nehéz volt, semmi más nem kellett volna most, csak, hogy azokra a gyönyörű, telt ajkakoz érni, de nem tettem, erőt véve magamon rohantam ki, talán inkább kint kezdem a takaritást.

~Kami~

Ezt a fiút egy hete ismerem, és harmadszorra hagy itt.  Újra kissé kedvetlennél váltam, majd a takaritáshoz kezdtem, telefonomról zenét tettem és füleseimmel fülembe, telefonommal zsebembe kezdtem neki a konyhának. Ahhoz képest, hogy most voltam először a terepen elég ügyesen megtaláltam mindent, az üvegeket s műanyak poharakat külön összegyűjtögettem. Felmosót hoztam a fürdőből, majd tisztára kezdtem mosni a követ

~Újra Dani~

Bűntudattal léptem be, mikor is tudatosult bennem mennyire is meg bánthattam előző tettemmel.

-Kamilla- szólongattam, semmi válasz, a konyhából halható vált némi hang, a bejárathoz sétálva láttam, ahogy szinte megfeletkezve a külvilágról táncikál és dudolászik felmosóval a kezében. Mosolyra késztetett tette, annyira édes volt, olyan más ez a lány, olyan szabad és ártatlan, mégis vad, indulatos, érzéki. Egy hete van itt, mégis, mintha ezer éve ismerném, és sosem akarom elengedni. Elengedni? Mégis miről beszélek? Nem vagyok szerelmes belé, nem lehetek. A következő az volt, mikor felém fordult, láttam rajta ahogy zavarba jön, majd kihúzza a fehér kütyüt füleiből.

-Fi- kezdett bele, de megakadt, kiváncsian fürkésztem arcát, amin smink nem volt, mégis szép volt.- Dani, figyelj én nem akartam, mármint, nem akartam- láttam, ahogy feszeng, ami mosolyra késztetett - te most ki nevetsz? - nyitotta tágra amúgyis boci szemeit

-Mi? Én? - dehogy, védekeztem. - Csak.- indultam meg felé. Ne! Nem kéne! De nem hallgattam belső hangra. - Sosem nevetnélek ki. Én, téged? pont téged, Jézusom, soha.- Szinleltem érzelgősséget, pimasz mosollyal az arcomon.

~Kamilla~

Komolyan kezdett idegesiteni, miközben épp bocsánatot akarok kérni tőle. Közelit felém azzal a mosollyal, AZZAl a mosollyal. Majd derekamra teszi kezét, még mindig azzal a pimasz vigyorral.

-Nem veszel komolyan? - kérdeztem kissé  elcsukló anhon, érintésétől megremegtem.

-Tudod, komolyan vennélek, ha nem remegnél meg- fenekemre tette kezét majd belemarkolt- ettől, vagy -húztam végig szám nyakán - ettől ,esetleg nem sóhajtanál ha ezt teszem

~Dani~

majd szájáához közel hajoltam, nem csókoltam csak fogaimmla óvatosan meghúztam alsó ajkát, ha játszunk,akkor játszunk rendesen.

-És most fussak el?-kérdezte éllel a hangjában.

-Nem tennéd-válaszoltam magabiztosan.

-Ohh igen? - vigyorodott el, majd karom lefejtette derekáról és folytatta az előző tevékenységét, újra zenét inditott és figyelmen kivül hagyott, mosolyogva figyeltem, ahogy ringatja ritmusra csipőjét, gyilkos teste van, kegyetlenül. Azt várta, hogy tovább próbálkozzak, hát, legyen. Hátamögé léptem, csipőjét lágyan az enyémhez húztam, majd kihuztam fülesét. - Mit akarsz? - súgtam fülébe, mire éreztem, hogy kissé megremeg. Tetszett, amit kiváltok belőle, a gond csak az volt, hogy ő is belőlem, erősebben nyomta magát hozzám, mire köhintve nyomtam el egy apró sóhajt, nem adom át az irányitást. Felém fordult, több sem kellett, ajkaira tapadtam, vártam pár pillanatot majd nyelvem bejutását kértem szájába, kezem fenekére vándorolt, kissé megemeltem, tudta mit akarok felugrott, derekamat közrefogva lábaival. A konyhapultra tettem, de nem engedett szoritásomból. - Mit szeretnél? - időztem kicsit szemeibe nézve, azt akartam, hogy kimondja. Időzött kicsit majd fülemhez hajólva súgta

-Téged.- majd lágyan fülcimba harapott. Lekaptam pólóját, majd végigcsókoltam melltartója pántját, combján simitottam végig, de nem mentem fentebb, kezét kezemre tette majd fentebb tette volna, de én elhúztam, majd vigyorogva néztem arcára, aprókat lihegett, éreztem, hogy nyertem. Eltávolodtam tőle, rákacsintottam, majd kifelé vettem az irányt.

-Ja és- néztem vissza rá az ajtóból, arca kipirult volt, hajába túrt, láttam, hogy szarul esik neki. - Ezt a tegnapiért. Menj öltözz át, ha szeretnél. - mosolyogtam rá. Játszunk ha ezt akarja.

~Ő ennek az oka

fáradtan keltem fel, de mikor megéreztem kezét a derekamon, az összekuszálódott lábainkat és az apró lélegzetvételeket a nyakamon elöntött a boldogság. Feléfordultam, nem tudom mennyi ideje nézhettem mikor mocorogni kezdett mire én puszikkal kezdtem behinteni az egész arcát, majd a száját is.

-Meg tudnám ezt szokni.-Fúzott mellkasára, mire csak bólintottam.számra nyomta az övét, majd nyelvünk is lágy táncot kezdett járni, mintha passzolnának egymáshoz.

-Tudod, nagyon csúnya dolog volt amit tegnap csináltál velem, ezért meg kéne, hogy büntesselek.

-Ezaz Christian Grey, büntess meg.- Nevettem fel, majd ő is.

-Tudod mit nem értek?- kérdezte hanyatt fekve, egyik karja alattam, a másik a fejefelett, ami mégjobban kihozta az izmait. - Itt vagy iylen külsővel, érted, ennyire tökéletesen, és ahelyett, hogy keresnél valami fiút, aki ott van melletted mindig, olyan igazi filmes szerelmet, ahelyett most itt fekszel az ágyamban.

-Hát, talán mert nekem nem arra van szükségem.- rántottam vállat.- Dani..Kérdezhetek valamit?-Fürkésztem arcát, mire ő csak bólintott, tudod, tegap mikor itt hagytál, körülnéztem a szobádba, és van az a kép, azzal a lánnyal. - éreztem ahogy megfeszül karja. Bele kérdeztem..

-Figyi, lemegyek, főzök egy kávét, ölözz fel és gyere le.-majd kisétált. Néhány percmúlva követtem.-Az asztalon van, menj ki ha szeretnél, tudom, hogy szeretnél.

-Jössz velem?-Némán indult el utánam.-Figyelj, nem kell erről beszélnünk, ha neked ez nehéz téma.

-A barátnőm volt, közel másfél évig, nem itt laktam még, 2 éve költöztem ide, az előtt volt , mikor a másféléves évfordulónkon átmentem hozzá, hogy meglepjem, a szülei tudták, hogy megyek, nem voltak otthon, az ajtón bementem, és a hálószobájában feküdtek, az ottani sulink "menő fiújával"- rajzolta az idéző jeleket a levegábe.- Nagyon szerlmes voltam, mindennap látni őket együtt, lassan épitett le, aztán mikor idejöttem, mert mindenki jobbnak látta, már csak akkor megyek haza ha valakinek születésnapja van, vagy ilyesemi, aztán itt találkoztam a srácokkal, akikkel úgy megint jól éreztam magam, és.-nyelt egyet.- Azóta nem keltem fel lány mellett, előtted.-Szivem nagyott dobbant, utolsó mondata miatt, mégis inkább csak iszonyatosan sajnáltam.

-Annyira sajnálom.- simitottam végig karján.-És azóta? csak..

-Igen.- Tudta mit akarok. -Azóta csak egy éjszakásak.

-Tudod, most akár kételekdhetnék is.

-Az más, te a barátom vagy. -mosolygott, mindketten tudtok, hogy ez nem csak barátság, de természetesen a szerelemhez köze sincs. Legalábbis részéről nem, de én azt hiszem jó úton haladok affelé. -És neked? Mielőtt idejöttél?

-Egy volt, nem is hosszú. - mosolyogtam. - Kicsivel volt idésebb nálam, aztán, egy nap jött és közölte, hogy a hétvégén kiköltözik, a szüleivel, Angliába, rendesen váltunk el, beszéltünk már párszor, de semmi. De igazábol örülök, ha marad volna, most én nem lennék itt. - mosolyogtam, majd rágyújtottam, a kávém szürcsölgetéshez. Szinte egy szó sem volt igaz a sztorimbó. Mai napig fáj visszagondolni, mikor 4 hónap után sem adtam magam, akkor kaptam az első pofont, látom izzó tekintetét, ahogy azt mondja, még erre sem vagyok jó. Aztán mikot másik lánnyal kaptam rajta, szinte megzsarolt, hogy nem dobhatom ki, de mi értelme lett volna..Érintést éreztem combomon, amitől autómatikusan összerezzentem.

-Föld hivja a hercegnőt. - vigyorodott el, tökéletes, hófehér fogaival, ami visszahúzott a jelenbe, viszonoztam gesztusát egy mosollyoal.

-Izé..Hova dobhatom?- mutattam a kezemben lévő cigaretta maradványára, szinte csak a szűróre.

-Igazából, bárhova. - mutatott az udvarra, aztán megértettem miért mondja. Eddig észre sem vettem menniyt fogunk még takaritani ma.

-Segitek, csak felöltözök.- nyárhoz képest nem volt túl szép idő, a borongós nap szomorkássá tett engem is, de szinte percek alatt elmólt kedvetlenségem, mikor meghallottam érdes hangját.

-Jössz már?

-Héhéhéé, egyenlőre, én csak önkéntes segéd vagyok.- léptem elé karbatett kézzel, féloldasas mosolyával nézett végig rajtam, nem szólt semmit.

-Hol szeretnél takaritani?

-Talán, a kertet, igen, a kertet vállalom.

-Nem ,azt nem szeretném rád passzolni, mindig az a leggázabb.

-Akkor kezdjük ben és azt ketten megoldjuk, segitek, nem vagyok kényes.

-Akkor emelet a tiéd, enyém lent, mert tudod, van pár ember - nézett rám. -aki pofátlanul a magánéletembe mászkál, ha beengedem ide.

-Tudom, hogy örülsz, hogy ott voltam. - vettem elő a magabiztos lányt, valahonnan, fogalmam sincs honnan. Kihozza belőlem.

-Honnan veszed?- mosolyodott el pimaszul.

-Onnan-léptem hozzá közelebb- hogyha ezt teszem - tettem kezem arcára - vagy ezt - pusziltam meg meg nyakát, majd aprót húztam rajta fogammal , mire karja megfeszült, és ajka megrándult. - vagy ezt - húztam végig kezem kockáin, majd ajkaira hajoltam - szinte érzem, ahogy felhevülsz - mondtam ajkaira, épp csókoltam volnam meg, mikor derekam megfogva arrább tett, majd kiviharzott..

~Ha most nem jövök

..Jobbra mindultam megkeresni Danit, a lejtőn leérve egy kis tó fogadott, néhány féval, padokkal, amolyan park szerű hely volt. A padon ült valaki.

-Jó esét, elnézést, tudnál nekem segiteni?-Kérdeztem kedvesen, tekintetét rám emelte, majd végig nyalta alsó ajkát.

-Persze cica, neked bármiben.- Állt fel.

-Nem láttál itt egy magas, szőkés, közepes testalkatú fiút?

-Nem, de most te fogsz nekem segiteni.- Mondta majd testem kezdte taperolni.Hangosan sikitottam és segitségért kiáltottam. Folyamatosan rugdosni és mozogni próbáltam, de testem könnyen zárta övébe, ezzel meggátolva, hogy mozoghassak. Hirtelen gyengébb lett a szoritás.

-El engednéd a barátnőmet?- megtudnám szokni ezt a mondatot a szájából, igy visszagodnolva, de abban a helyzetben nem nagyon jutott eszembe semmi ilyesmi.-Mondom engedd el.- kiabált rá, majd igen erősen üthette meg ,ugyanis a férfi a földön landolt. -ha még egyszer csak ránézel, tesó, én esküszöm neked megöllek. Értetted?- guggolt mellette, majd mellém lépett.-Te meg mit keresel itt? Haza sem találnál innen, nem vagy normális.- mondta még mindig elég fennhangon.

-Csak meg akartalak keresni.-mondtam halkan, alig érthehően, siros hangon.

-Héhé, te sirsz? Ne sirj, semmi baj nincs. Itt vagyok.Ne haragudj, nem igy kellett volna reagálnom,  jól vagy?-Jött közelebb.- Hogy is lennél jól. -ölelt magához, én pedig csak szoritottam, és sirtam, sosem történt még velem ilyesmi.- ssh, semmi baj, mostmár itt vagyok.

-Mostmár itt vagy..-Ismételtem meg, mire ő még jobban szoritott magához, ha ez még lehetséges volt.Lassan emelt fel majd elindult velem felfelé a dombon.

-Menni még tudok.-búgtam nyakába, mire ő letett a földre.

-Szeretnél még lent maradni? vagy lefekszel inkább a szobámba?

-Oda idegeneket nem engedsz be oda.-ismételtem ironikusan.

-Tudod, hogy nem gondoltam komolyan.-hajtotta le a fejét. Sosem láttam még ilyennek, az önbizalma, minha elhagyta volna. -Szóval?

-Lehet inkább ledőlnék, ha még vársz öt percet.-vettem elő egy újabb szálat.

-Aha, felejtsd el, hogy egy kiskorú it fog dohányozgatni.-Kapott fel, aminek kivetkeztében a ruhám felcsúszott, szóval egyik kezével engem, másikkal a ruhám tartotta, az ágyára helyezett.

-Igérd meg, hogy soha többé nem teszel ilyesmit, rohadtul megijedtemm mikor meghallottam a hangod.-Csuklott meg picit a hangja. - kétségbe estem a rohadt életbe is, mi van ha nem jövök?hmm?

-De jöttél.-simogattam hátul haját.- és nem történt semmi, azon kivül, hogy kissé megrémültem, de legalább ezentúl jobabn figyelek majd.

-De ha nem hagylak itt, nem indulsz el.

-De itt hagytál..-rántottam meg vállam.- figyelj..-kezdtem- nem muszáj- nyeltem egy nagyot.

-mit nem muszáj?kérdezte kissé furcsálva.

-Hát, ezt csinálnunk. Ha nem akarsz engem, vagy csak valami játék szernek, akkor jobb ha barátok leszünk, mert ez sak fájni fog.

-Kamilla. Szerinted nem akarlak? Tudod milyen nehéz volt tartanom magam? Idejössz azzal a tökéletes alakoddal, a hibátlan bőröddel, és azzal a tündéri arcoddal, ha tudnád mennyire akarlak.- sóhajtott.- de neked nem rám van szükséged, valakire, akitől többet kapsz, én nem hinném ,hogy tudnék egy lány mellett maradni, és nem is rajtad akarom ezt kipróbálni.

-Én ezt megértem. - mosolyogtam, de egy kicsit sem volt őszinte mosoly. -akkor hát barátok?

-Extrákkal? - nézett rám cinkosul, mire én beharaptam alsó ajkam. Tudtuk mindketten mennyire nem helyes ez, de nem érdekelt, ma nem. Nincs mit vesztenem. kezeimet nyakaköré fontam, úgy húztam közelebb majd ajkaira tapadtam.

-ezt hatátozott igennek vettem - mondta úgy, hogy szánk összeért.

-Muszáj mindig beszélned?-tettem át a lábam derekán, majd mozgatni kezdtema csipőm, mire hangosan szisszent fel. és ruhám kezdte levenni, majd a földre dobta.- édes vagy.-mondtam- pont kérni is akartam vedd le mert át akarok öltözni az alváshoz.- lemásztam róla majd otthonosan nyitottam ki az egyik szekrényt, reménykedve, hogy megtalálom amit keresek.

-Emlékeztetlek, hogy ezek az én cuccaim.-súgta fülembe, mitől kirázott a hideg.

-Emlékeztetlek, hogy nem terveztem itt aludni.- majd kiválasztottam egy nekem tetsző rövidujjút és neki háttal, levéve a melltartómat vettem fel a pólót. Éreztem, hogy néz, végig úgy csináltam, hogy mégse lásson semmit

-le kell mennem. Majd jövök.Feküdj le nyugodtan. - adott apró csókot ajkaimra, én pedig csak bólintottam. Amint kiment nézelődni kezdtem. Focis cuccok mindenhol, cipők, rengeteg ruha, képek.Képek amiken még kicsi, ovodás fotózás, általános iskolás ballagás, kép Patrikékkal, a szüleivel, és leghátul pihent egy kép, eldöntve, egy lánnyal, a hátulján "1.évfordulónkra". Ki lehet ez a lány?

~Házi buli

A tegnapi randim borzasztó volt, hazaérve csak felmentem a szobámba, és kipakoltam a még erre váró bőröndjeim.

-Mostmár jöhetek?- lesett be résnyire nyitott ajtómon Hanna.

-Persze, gyerek.- ütögettem meg az ágyamban a mellettem lévő helyet.

-Sok kérdésem van kezdjüük, Dani? - csak vállat rántottam. - Itt aludt veled, igaz?

-Lehet- fúrtam a fejem a a párnámba, dee. - tettem fel védekezően kezeim. -nem történt semmi. Mármint, jóó, talán csókolótzunk, és levettem a pólóját, de semmi más. És tudom ,hogy nem olyan fiú akivel kezdenem kéne, de érted, neki megnyiltam ,nem igazán megy nekem fiúknak megnyilni, és érett, értelmes, és helyes..

-Oké, oké elég lezs. -nevetett fel, majd megsimitotta karomat. -Nem akarom, hogy csalódj, hogy beleéld magad, még egy lány sem volt neki több két napnál, de bárcsak te változtatnád meg ezt..És a tegnapi fiú?

-Jajj Jézusom, ne is mondd. Jó fej srác, de olyan barát tipus, és megcsókolt, de nem csókoltam vissza, nem fogott meg. -Rántottam vállat. - Hanna, két kérdés.

-Mikor megyünk ma? A buliba?

-8 körül? tarthatnánk egy ilyen kettes csajos napot, mert Lilla és Adél elmentek Patrikékkal. Szóval, mondjuk egy medencézés?

-Rendben, keresek fürdőruhát, és alkotok valami italt. -Keltem ki, majd hajam fejem tetjére fogtam é felkaptam a legegyszerűbb fekete fürdőruhámat, majd kevertem néhány pohár koktélt, és a medence mellé tettem.

-Woaww, te ilyet honnan?-Kérdezte a vizben, én csak vállat rántottam mosolyogva majd beültem mellé.

-Te és Dávid?

-Nemm, ő az exbarátom, barátok maradtunk a társaság miatt.- Kapott tőlem egy "engem ne hülyits" tekintetet. -Na jó, talán több, még, szoktunk tudod, együtt lenni, sok féle képpen. Köhintett kellemetlenül.-Fontos nekem, de félek, hogy megint csak elszúrnánk.

-És neked ez igy jó?

-Hát, nem a legjobb, de még mindig jobb, mint nélküle.- mosolygott kicsit szomorúan.- De mostanában javul a helyzet. Szerintem alakul, újra. Viszont fent akartál még kérdezni valamit.

-Ohh igen, öhm, nem gond ha nemet mondasz, tényleg, csak szerettem volna megkérdezni, hogy, nekem van egy cicám, és, nem tudom mennyire támo...

-Ideköltözhet, szerettünk volna amúgy is egy állatot.

-Komolyan?- csillant fel a szemem. - borzasztó intelligens cica, sosem pisil be, nem is hiperaktiv, Lara a neve, igazi hercegnő. Kicsit beteg, de ez nem befolyásol semmit, csak gyógyszert szed. És..-Mutattam neki képet róla. -Nem lesznek szőrösek a ruháink.

-Ennek nincs szőre.- nevetett.-De ne mgond, hozd nyugodtan, szerintem a lányoknak se lesz ellenére, de majdd azért megkérdezem tőlük.

A napot elbeszélgettük, a medencés koktélozás után bent folytattuk, alapoztunk az esti bulira, majd később ketten kezdtünk készülődni, megmosta a hajam, majd én is az övét, a haját besütöttük, az enyémet egy vasalással le is rendeztük, alapjáraton egyenes, majd a smink, még néhány kör ital után a ruha következett, magamnak egy hátul csipke, fekete, harangszoknyás ruhát, neki pedig egy piros, combközépig érő, tesre tapadó ruhát választottunk. Majd egy tükös selfie posztolása után az instagramra készen álltunk elindulni.-Okés, akkor, Lilláékkal ott találkozunk, gyalog az innen nagyjából negyed óra, szóval késni fogunk, de csak olyan elegánsan.-kacsintott. - Pénztárca, telefon, kulcsok, mehetünk.-mondta a magassarkújába bújva. -héhéhééé te téynleg egy sportcipőt akarsz felvenni ehez?Na azt máár nem. - dobott hozzám egy fekete 5-6 centis sarkú cipőt. -Ja és még valami,adott a kezemebe egy kis üveget. -Mostmár mehetünk.

-Ez mi?

-na mégis mi lehetett.-tetet fel nevetve a költüi kérdést.Igen, az üveg vodkát rejtett némi naranccsal keverve, ami az út alatt elfogyott, a mi jó kedvünket meghozva.A kapun nevetgélve, egymásba karolva léptünk be, a hangos zenétől szinte a saját hangom sem hallottam. A kertben már nagyjából harminc ember lehetett.-Keressük meg a többieket.-Húzott magával Hanna. Mindneki idegen volt itt nekem. Hanna többször megállt köszönni, bemutatott sok embernek. A tömegben megláttam Danit, aki éppen egy miniruhás, szőke lánnyal táncolt, ő is észrevett, majd  tekinetünket összeakasztotta pár másodpercre összeakasztotta tekintetünket, majd visszatért az előző cselekvényéhez. Hannát sehol sem láttam már,kerestem valami alkoholt, majd az udvarfelé indultam. Elővettem egy szál mérget a zsebemből, majd meggyújtottam, törökülésben ültem a padon, és csak nézelődtem, a hatalmas kert, sok ember, fények, medence, valahogy, mint egy film.

-Kami. - ült le mellém Patrik.- Figyelj, nagyon köszönöm, a tegnapot.- mosolygott rám.

-Nincs mit köszönnöd. - rántottam vállat mosolyogva.

-De azért az a duma, mi az, hogy megteszed mégegyszer.- Nevetett fel.

-Jó, na nem jutott hirtelen smemi ütős az eszembe. - Nevettem én is. -de hatásos volt. Megbeszéltetek mindent?

-Igen, tényleg, nem tudom meddig ment volna ez, ha tegnap nem jössz oda, vagy meddig mentem volna azzal a lánnyal, ahh, nagyon szégynelem magam.-vakarta meg a tarkóját.

-Figyi, nem tudjuk, mert nem történt meg, és ezért nincs is értelme ezen rágódni, de menj, mert a barátnőd már vár.- Biccentettem Adél felé, aki mosolyogva intett nekem.

-Rendben, köszönöm mégegyszer, és szolj nyugodtan bármi van, van itt pár érdekes alak. Az meg.- mutatott a mellettem lévő csikkre. rossz szokás.

-Nem az enyém. -tettem fel a kezem védekezően, amit csak egy olyan "hülyének nézel?" tekintettel dijjazott. Iszonyatosan szükségem volt már egy mosdóra, de nem láttam ismerős arcokat, igy a lépcsőn felfelé indultam a sötét emeletre. Éreztem magamon egy tekintetet, de nem érdekelt, csak mentem, majd benyitottam egy szobába. Ez lehet Danié. Nagy szoba volt, közép kék fallal, nagyon izlésesen berendezve, mégsem volt túl rend, ami csak megmosolyogtatott.

-Segithetek?-hallottam a tulajdonos rekedtes hangját.

-Öhm, nem neharagudj, csak, mosdót kerestem.

-Jobbra van, első ajtó, a lépcső mellett, és ide nem nagyon szoktam beengedni idegeneket, úgyhogy, ha enniy, akkor.

-Idegeneket? Mégis mi a fene bajod lett egy nap alatt? Nem köszöntél, hozzám sem szoltál.

-Csak egy régi barát, igaz? Vagy ő a báttyád?-Nevetett gúnyosan, majd idegesen túrt hajába.

-Nem, nem a  báttyám, és lehet, hogy nem is egy régi barát, de ha elmdonom, hogy randora hivtak? Miután nálam aludtál? Mit gondoltál volna rólam?-Emeltem rá én is a hangom kicsit.

-Miért kértél, hogy maradjak veled éjszakára ha mással kavarsz?

-Mi?- nyiltak tágabbra szemeim- Kavarok? Te láttad a csókot ugye?- esett le a tantusz, ő csak bólintott. - Nem, mi nem "kavarunk" rajzoltam a levegőbe idéző jeleket- lekapott, igen, ő, engem- hangsúlyoztam ki-mert puszit szerettem volna adni az arcára, köszönés képpen, de ahogy reztem, hogy mást akar, eltoltam, és a szobámig futottam, de ha ez kavarás, barátom, akkor..-váltott a hangom flegmább stilusba, miközben kezeimmel végig mutogattam, majd lendületesen megfordultam, hogy távozzak a helyságből.

-Várj.-kapott utánam, majd ajkaimra tapadt, lazacsók volt, amit egyrejobban mélyitettünk, dereka küré fontam lébaim ő pedig fenekemfogva tartott meg, kezem nyakát szoritotta, csókcsatánk kezdett túl szenvedélyes lenni, az ágyára tett, én pólóját húztam fel, most nem állitom le. Az alkohol és a helyzet miatt is igen fátyolos voltam, az agya felmondott, teljesen.

-Nem tehetem, ittál,sokat.-Majd gyorsan állt fel és elhagyta a szobát. És megint én maradtam ott, csalódottan, értetlenül. Lassan keltem ki, majd a mosdóba mentem, aztán le.

-Kami, téged kerestünk, már, midnenhol.- Ugrott a nyakamba Hanna, nem túl józan állapotban.-Hol voltál?

-Csak mosdóban. hazudtam.-Danit nem láttad?

-Az előbb ment el, arra.- mutatott az út felé, majd Dávidot kezdte felfelé vezetni a lépcsőn, akire ránéztem amolyan fenyegető tekintettel. Az ajtón kiérve rágyújtottam, majd a kapu felé indultam. Fogalmam nem volt merre induljak, nem ismertem még itt semmit. Jobbra indultam..

~A pincér fiú

A jó idő miatt egy vékony takarót teritettem magunkra, majd a sötétben meredtem magam elé.

-Baj van?- kérdezte kedvesen

-semmi baj, csak. ahmm..Sajnálom, hogy igy rád másztam. - sziszegtem.

-Én egy cseppet sem. - hallottam a hangján, hogy mosolyog, majd kissé megemelte magát s fölém tornyosult, majd ajkait enyéimre tapasztotta.

-Ideje lenne aludnunk, nem? - kérdeztem, mikor elválltunk, majd háttal fordultam neki, s kezét derekamra vezettem, mire ő csak mégjobban hozzám bújt,majd egy puszit nyomott nyakamra.

.................

Éreztem ahogy a nap besüt az ablakon, s intenziven éreztem magamon egy tekintetet. Lassan, megfontoltan nyitottam ki a szemeim, amik egyből a már jól ismert, kék szempár fogadott.

-Jó reggelt - mosolygott rám. Annyira szép ez a fiú, erre más szó nincs, ő egyszerűen szép. A haja összekuszálódva, tekintete még kissé fályolosan.

-Jó reggelt. - viszonoztam mosolyát. - régóta fent vagy?

-Nem annyira rég.

-Nyugodtan itt hagyhattál volna.

-Ezt mondod, de nem akarod. - nevetett, majd kezem felé biccentett, amivel még mindig szoritóttam derekamra az övét. Kezét elenhedtem, majd zavaromban sajátom kezdtem piszkálni. - Édes vagy ha zavarba jössz.

-Hát köszi. - sziszegtem. - mennyi az idő?

- tizenegy. - nézte meg a telefonomon. - Ő? a barátod? - kérdezte egy igen csak különös éllel a hangjában.

-A báttyám. - muszáj voltam mosolyogni ahogy arca ellágyult mikor ezt kimondtam.

- És a cica?

-Ő Lara, miattuk nem akartam eljönni, tudod, nagyon szeretem a cicám, még két éve találtam az utcán, igazából nem szokványos egy ennyire drága cicát kidobva találni, tudom. Nekünk is furcsa volt. Egy ideig keresük a gazdáját, aztán közösmegegyezés alapján megtartottuk, egy vizsgálaton kiderült, hogy epilepsziás, szóval arra következtettünk, emiatt dobták ki.

-Ez aranyos. De miben befolyásolja a betegsége?

-Hát, gyógyszert szed, igy semmi. Ha nem szedné rohamai lennének, meg ilyesmi. - meséltem.

-És miért nem hoztad magaddal? - érdeklődött tovább.

-Tudod, én nagyon szeretném, és hiányzik is, csak nem tudom a lányok mit szólnának hozzá- kedvtelenedtem el kissé.

-Szerintem belemennének, sőt, örülnének is neki. És..Lehet egy kérdésem?

-Persze, mi lenne az?

-Tudod, nem igazán keltem még fel lány mellett, és, nem tudom igazából mit kell ilyenkor mopndani, vagy tenni, de.. izé.. szóval.. - simitott végig tarkóján, a telefonom csengése zökkentett ki.

-Egy pillanat. - már tudtam ki lesz, és mit szeretne, szóval kisétálzam a szobából. - Szia -köszöntem kicsit kedvtelenül.

-Szia, akkor áll a mai kávézás?

-Persze, mikor?

-1 óra? megfelelő?-az órára pillantottam, addig még van idő.

-Tökéletes lesz. Jó ha a bárnál találkozunk, ahol dolgozol?

-Tökéletes, ott, egykor.

-Rendben, szia.- Majd a telefont letéve siettem vissza a szobámba.

-Ki volt az?- kérdezte.

-Mindig ennyire kiváncsi vagy?-mosolyogtam leülve az ágyam szélére, pontosan mellé. -Egy régi barát ha érdekel. -Egyre nagyobb bajba keverem magam, de nem birtam kimondani, nem akartam elmondani, hogy randim lesz. -Ma találkozunk. Meglátogat.- Rántottam meg a vállam. -De te kérdezni akartál valamit.

-Ja, igen. Semmi fontos. -mosolyogtt, majd combomra tette kezeit, ami kicsit sem volt ellenemre, amit tudatára is adtam egy arcra puszival. -Mégis van valami, holnap este lesz egy buli, egy házi buli, nálam, eljöhetnél, a többiek is jönnek.

-Mindenképpen ott leszek, de most készülnöm kell, szóval. -Tessékeltem ki a legkedvesebben. Az ajtómban megállt, majd visszalépett hozzám és majd a testem az övével a falhoztaszitva csókolt meg újra. Mikor lassan meghúzta az alsó ajkam, egy apró és halk sóhaj szökött ki számon, aminek hatására ő csak elmosolyodott. - Holnap nálam. Várlak. - Majd vissza sem fordulva ott hagyott, a gondolataimmal, értetlenségben. Készülnöm kell. Felvettem egy egyszerű fekete, magasderekú rövidnadrágot, egy croptoppal, majd felkaptam a legfelső cipőt a bőrönbömből, ami egy fekete converse volt, megfelele, hajam csak kiengedve omlott vállamra, egy minimális sminek tettem fel, majd leindultam, a telefonomba bedugtam a fülesem, eltettem a pénztárcám és a kulcsom.

-Héhéhéhé, hova indultál? azt hitted itt hagyhatsz minek tamgyarázatok nélkül? - hallottam Adél hangját mögöttem.

-Igérem ha hazaérek elmodnok midnet, de sietek.- léptem hátra, hogy megöleljem. Nagyjából 10 percet kellett sétálnom, de ü még nem volt ott, rágyújtottam, a fülesem eltettem ,majd vártam az érkezésére, ami néhány perc núlva meg is történt.

-Szia.- Köszönt nagy mosollyal, majd a derekam megfogva adott két puszit -Levente vagyok.

-Kamilla.- mosolyogtam, majd nyitotta nekem a kocsija ajtaját. Mosolyogva megköszöntem, majd megvártam, hogy ő is beszálljon. Az idő gyorsan telt, beszélgettünk, nevettünk, de nem szabadultam úgy fel mellette, mint Dani mellett tegnap, nem ment. 3 óra körül járhatott az idő, amikor egy hosszú séta után úgy döntöttünk ideje hazamenni, Levi addig erősködött, hogy megengedtem hazáig vigyen, ahol a kocsiban megöleltem, majd puszival akartam elköszönni, mire ő számra tapadt.

-Ne, kérlek. -toltam el és már nyitottam is a kocsi ajtaját és a bejáratig rohantam.

~Party Time

Kikre várunk?-Kérdeztem.

-Hármukra.-Kaptam választ Márktól, aki..Akii. Lilla pasija. Áhh, profi ez a névmemória dolgom.

-Hanna.-Ordítottam el magam.

-Mondjad.-Sétált ki a szobájából a haját fésülgetve.

-Mit műveltek már?!

-Mindjárt kész vagyok.

-Oké, bemegyek Adélhoz.-Bekopogtam, majd beléptem, meg sem várva a választ.-Mikor lesz..Te mit csinálsz?-Néztem a lányra aki idegesen jártkált fel-alá a szobjában.Becsuktam magammögöt az ajtót, majd odalépkedtem hozzá..-Miért idegeskedsz?-Néztem a szemébe.

-Nem akarok vele menni.

-Miért kell figyelembe venned? csinálj úgy, mintha ott sem lenne. Ne vele foglalkozz.

-Ígérd meg, hogy eltereled a figyelmem.-Nyújtotta felém a kisujját.Belekapaszkodtam az enyémmel majd magamhoz öleltem..

-Ígérem, de menjüünk.- Türelmetlenkedtem.Mikor kiléptünk, már a többiek kész voltak, szóval indulhattunk is..Útközben a két párunk elöl sétált, én meg Adél középen, mögöttünk kicsit lemaradva pedig a két fiú.-Patrik folyamatosan a hátsód bámulja drága.-Mire rám nézett és elvigyorodott..Lassan megérkeztünk, majd bementünk a szórakozóhelyre, kívül és belül is a falak teljesen össze voltak Graffitizve, de alapvetően nem volt annyira lepukkant..Kissé meg voltam riadva az egésztől, még sosem ittam. Oké, egyszer-kétszer előfordult, hogy valakinek a szülinapján, vagy egy kertipartin ittunk egy pohár akármit, de még sosem voltam részeg, meg ilyesmi. Szóval bementünk arra a helyre, egyből megcsapott az erős alkohol és cigaretta szag keveredése, amitől a gyomrom émelyegni kezdett.-Leülünk valahova?-Kérdeztem, majd az asztalok felé mutattam..A lányok eltűntek a púltok felé, a fiúk pedig a billiárd asztalanál.Végül helyet foglaltunk egy 2 személyes asztalnál, majd mikor a kiszolgáló odalépett mellénk kértünk eg-egy kólát.-Erre mindneki ennyire helyes?-Néztem a srác után.

-Na figyelj.-Hajolt oda hozzám.-Írd fel erre a papírra a számod és a neved.-Pár perc múlva megérkezett az italunk, majd mikor fizettünk a pénz közé csúsztattam a papírt, amin annyi állt:

"Ha gondolod hívj fel valamikor.

A másik oldalon ott a számom. (:"

Mikor elment odakacsintottam Adélnak, majd elkezdtük kortyolgatni  az üdítőnket. Pár perc múlva rezegni kezdett a telefonom. Megynyitottam az SMS-t, majd a  púlt felé néztem, ahol a srác vigyorgott rám. Az asztal alatt átnyújtottam a telefont Adélnak, majd mikor végzett elvettem,összevigyorogtunk.

Az üzenetben az állt:

"Mitszólnál ha holnap meghívnálak valamerre? Mondjuk délután egy KV? (:"

"Benne vagyok.Hánykor?"

"Mondjuk..1óra felé?"

"Perfect.Hívj majd."

"Mindneképp."

Majd egy utolsót odamosolyogtam, aztán a figyelmem újra Adélra tereltem.

-Nem megyünk haza?-Kérdezte.

-Miért?-kérdeztem meglepetten.

-Nem bírom a látványt.-Mutatott fintorogva magamögé, ahol a nem kicsit részeg Patrik éppen egy számomra idegen lánnyal táncikált.

-Menjünk, várj szólok Hannának.Várj meg itt.-Mondtam, de nem ez volt a célom..Patrikhoz sétáltam, aki épp egy lánnyal igen csak közel táncolt, a lány vállát megkocogtatva vártam, hogy észrevegyenek. Patrik fátyolos tekintettel nézett rám, a lányt elrántva léptem vele szembe.- Ez meg mi? Te megcsalsz engem?-kérdeztem olyan hangosan, hogy a lány is hallja. - Ha még egy lánnyla meglátlak, megölöm, és tudod, hogy megteszem mégegyszer.-kiabáltam. Mire befejeztem monológom a lánymár biztonságosabbnak látta ha távozik, igy Patriknak szegeztem a következő mondatom - ne cseszd el kérlek, szeretitek egymást.

-Hol van most? - kérdezte s mintha az előző monológom kijózanitótta volna kissé.

-Az ajtóban, én sietnék mert menni tervez. Elégedetten ültem le egy kétszemélyes fotelba, majd egy gyors sms-t voltottam a bátyámmal.

-Ügyes volt.- hallottam egy kissé mély hangot mellőlem, majd besüppedt mellettem a kanapé.

-Mégis mi? - már megint a szemei..

-Hallottalak, ügyes volt. - mosolygott.

-Csak segiteni akartam.

-Tudom. - mosolygott - iszunk valamit?

-öhm, ihatunk.

-rendben, mit kérsz?

-Öhm, nem tudom, egy energiaitalt talán, vagy topjoy, inkább azt. - kissé meglepődött, de rábiccentett. - Dani.- mire kérdőn visszafordult. - kint megvárlak.

A bejárat előtt rágyújtottam, körülnézve mindenhol fiatalok és élet fogadott, de mégis más, mint Pesten, sokka barátságosabb itt.

-Ta mégis mit csinálsz?-érkezett a hang mögűlem.

-Öhm, hát..Öhmm.

-Öhm? te dohányzol?

-hát, nagyon úgy nézki, de leszokóban vagyok csak, most jól esett volna egy. - biccentett, majd a kezembe nyomta a kért üditőt. - köszönöm.

-igazán nincs mit. - majd egy rövid kinos csend állt be. - nem megyünk le innen? józanul rohadtul unalmas tud lenni. - nevetett.

-Persze menjünk, csak Hanna.

-Irok neki. - majd elindultunk valamerre, remélhetőleg ő tudja merre. - Nagyon rossz zsokás ugye tudod?

-Tudom, csak megszoktam, nagyon.

-Fiatal vagy ahhoz, hogy ilyesmibe vesszen az életed. - nézett rám szigorú tekintettel.

-Tudom, csak tudod, rosszkor került az életembe.

-Hogy érdetd, hogy roszkor? - ráncolta a szemöldökét.

-Erről még korai lenne beszélnem. Majd egyszer.- mosolyogtam rá. Majd nagyot ásitottam, mire nevetni kezdett.

-Miért nem szolsz, hogy álmos vagy?

-Hát nem akartam egyből tovább menni. Öhmm, izéé. Megtennéd, hogy hazakisérsz? nem hinném hogy odatalálok.

-Persze, gyere.- az út egész jól telt, volt közös témánk, beszéltünk róla, rólam, mindenről. - Be is kisérjelek?- kérdezte.

-Megtennéd? Kissé rémisztő nekem most ez igy, sötétben. - az ajtón beérve villanyt kapcsoltam. -köszönöm. - mosolyogtam.

-Szivesen. - rántotta meg a vállát, majd csak nézett a szemembe - hát akkor innen már szerintem boldogulsz.

-Persze, köszi mégegyszer. - Majd egy utoolsó mosoly után az ajtó felé indult. Az agyam vészehlyzetet jelentett, nem mehet igy el. -Dani. - mit csinálsz Kami? mit akarsz ettől a fiótol? mit teszel most?- tiltakotott az agyam, majd gyorsan indultam felé és tapadtam ajkaira, valószinűleg a hirtelenség miatt kellett néhány másodperc mire felfogta és csak utána csókolt vissza, nyelve bejutást kért a számba amit gondolkodás nélkül megadtam, majd a csókot meg sem szakitva picit csipett a combomba, mire én felugorva dereka köré fontam a lábam. A lépcső felé indult velem.

-Melyik a te szobád? - kérdezte néhány miliméterre ajkaimtól.

-balra - az ágyra tett szépen majd fölém mászott. Folyamatosan csókolt, majd a derekam kezdte simogatni, majd haladt egyre fentebb. lekaptam a pólóját. Talán az utolsó pillanat volt, mikor bekapcsolt a vészjelzés bennem, hogy ez mennyire nem helyes.- Da-da Dani- ejtettem halkan- ne csináld.- szóltam ugyanolyan halkan, mint az előbb.- ezt nem szabad.

-Tudom - vált el pát centire tőlem. Majd csalódottan szemembe nézvev égig állt fel, majd magára kapva pólóját indult volna ki. - Dani.

-jajj ne kérlek, ne mond ezt ki többször - nevetett. - mit szerettél volna?

- aludj itt, velem. Ki tudjam ikor jönnek? itt hagynál ebbe a házban? Igy?

-És reggel? mit mondunk?- igaz.

-Megvan. - csillant fel a szemem. - részeg voltál este, nem tudtad elmondani hol laksz, én meg nem tudom, ugyhogy idehoztalak.

-Rendben.

-Csak egy pillanat.- a fürdőben átkaptam egy igencsak rövid pamut shortot és egy rövid pólót. - befeküdtem és lekapcsoltam a villanyt, ő már ott feküdt egy alsónadrágban. Túl nagy volt a kiisértés.

~Utazás,Készülődés

Már vagy 2 órája ülök ebben a már kényelmesnek nem nevezhető autóban, és már teljesen elegem van az egészből..Ma indultunk az új otthonomba, ami Debrecenben található.Anyáék odavannak, hogy "jajdefogokhiányozni" de tudom, hogy egy cseppet sem bánják, hogy elhúzok. Talán nekem is jobb lesz. Félix, a bátyám lassítani kezdett, amiből gondoltam, hogy megérkezhettünk.Megálltunk, én kikászálódtam az autóból és körbenézve egyből kiszúrtam a házat.Kintről nem sok látszott belőle, mert hatalmas sövényszerű növénnyel van körbe ültetve.Megnyomtam a kaputelefont, majd bemutatkoztam és megkértem, hogy nyisson kaput az illető, mire a nagykapu nyílni kezdett.Elköszöntem tőle, átvettem a bőröndjeim és beléptem.Valamiféle furcsa érzést váltott ki belőlem az egész, valami elmondhatatlan érzést.Tátott szájjal sétáltam végig a járdán.Sokkal jobban nézett ki, mint amit képen láthattam róla.Felsétáltam a lépcsőn, majd illedelmesen kopogtattam..Egy szőke hajú lány nyitott ajtót, rámnézett, egy másodpercre elgondolkodott majd megölelt.

-Biztosan te vagy Kamilla!- Mosolygott rám a lány.

-Igen én vagyok, és te vagy..-Gondolkodtam el.

-Lilla.

-Tényleg, te vagy Lilla.-Mosolyogtam vissza rá, és kezdett úgy tűnni, az Ő arcára ráfagyott az a kis vigyor.Lassan a többiek is kikeveredtek a szobáikból.

-Szia,Én Hanna vagyok-fogott kezet velem, majd megpuszilta az arcom.-Ő Adél-mutatott egy hosszú, barna hajú, széparcú lányra aki komoran inett oda, majd visszafordult és bement a szobájába.

-Mi baja?-kérdeztem

-Összeveszett a barátjával, nem veled van problémája, nyugi.-Mosolygott kedvesen rám.-Gyere megmutatom a szobád.-fogta meg gyengéden a hátam, majd egy csukott ajtó felé kezdett tolni.Lenyomta a kilincset, majd mutatta, hogy menjek be. A fal sötétszürke színű volt, amit halványkék virágok díszítettek, még érződött az enyhe festék illat, amiből tudtam, hogy nem rég festették.egy francia ágy, egy beépített szekrény és egy alacsonyabb TV asztal volt bent,amin egy lapos és nagyképernyős TV állt.Már elképzeltem mit hova és, hogy fogok rendezni, mikor valaki megbökött.-Ha meguntad a bámészkodást és rám is figyelnél, akkor mondanám.

-Persze, bocsi, figyelek.

-Arra gondoltunk, hogy megünnepelhetnénk az érkezésed.-Igent intettem a fejemel.-Oké, szóval van a közelben egy egész jó hely.Tekintettel az időre, meg persze az alakodra, keressünk valami nem túlsokat takaró ruhát.-Vigyorodott el.

-Hát..Rendben.-Mutattam, hogy üljön le, én pedig kipakoltam a kedvenc ruháim.

-Próbáld fel ezt.-Mutatott egy fekete, lefelé kissé bővülő ruhára, amelynek egy rózsaszín szallag van a derekán..Felvettem majd Hanna elé léptem akinek kissé elnyíltak ajkai.-Sportolsz valamit, ugye?

-Igen.Kézilabdázom. Honna gondoltad?

-A lábaidról, mg az alakodról is.-Egy kissé elpirultam, sose bírtam ha dícsérnke.

-Köszi..És mondjuk, ez a cipő jó lesz szerinted?-Vettem ki a kedvenc fekete, platformos magassarkúm.

-Tökéletes.Gyere, kapsz egy kis sminket.-Miközben ő az arcomon ügyeskedett nekem pont volt egy kis időm elgondolkodni.Hanna nagyon jó barátom lesz még, úgy érzem..De Lilla is szimpatikus, mondjuk Adéltóé nem tudok még véleményt alkotni, de meglátjuk.-Kész vagy.- Mászott el az arcomtól.-Elkészülök én is, addig pakolássz, vagy menj ki és nézz körbe, vagy amihez kedved van.-Majd kilépett a szobámból és átment az övébe, én pedig úgydöntöttem megnézem a többieket, meg a kertet.Valamiért Adélhoz szerettem volna bemenni..Bekopogtam, majd beléptem.Az ágyán ült összekuporodva.

-Szia.-Mondtam, majd odaléptem hozzá.-Nem részesítettél túl szívélyesen, úgyhogy gondoltam bejövök egy kicsit.Eléggé szomorúnak tűnsz.

-Ennyire látszik?-Nézett fel rám keserű mososllyal.                                                           -Figyelj, nem szabad ennyitől összezuhannod, igen összevesztetek, de majd kibékültök.Minden kapcsolatban vannak veszekedések.-Simítottam meg bátorítóan a hátát.

-De anniyra hiányzik.-szipogott.

-Elmegyünk ma bulizni, táncolunk meg minden- rángattam meg kicsit a karját.-És jobb lesz.-Mosolyodtam el bátorítóan.

-Azt mondod?

-Azt mondom.Vegyél fel valami izgit, csípd ki magad és már jobb lesz..Készülődj, én megyek körülnézek kint.

-Oké.-állt fel.-Kamilla.-szólt utánnam, mire megfórdultam.-Köszi, jó fej vagy.És bocs, hogy úgy köszöntöttelek.

-Semmi, persze értem én.-Majd kimentem és a kijárathoz lépkedtem..Lemásztam a lépcsőn, majd elindultam balra.A fű szép zöld volt, szép és rendezett. Hátul egy beépített medence pihent letakarva, arrébb párpad, középen pedig egy asztal..Visszalépkedtem a lakásba. Összeszedtem pár fontos dolgot, telefon pénztárca, és pár sminkcucc.Visszamentem Adélhoz aki már készen nyomkodta a telefonját.Egy teljesen felszülős, barackszínű ruhát viselt, ami combközépig ért. És egy ugyan ilyen színű magassarkút, és kiegészítőket.

-Hűűha.Ugye, hogy megmondtam. Az a srác el fog ájulni ha meglát és a cipődet fogja csókolgatni, hogy visszafogadd.-Mosolyogtam, amit egy vigyorral viszonzott.

-Úgy legyen.De most megyek és készítek még magamnak valami gyenge sminket.

-Rendben.-a következő pillanatban pedig a kaputelefon hangja hallatszott.-Nyissam?-kérdeztem.

-Hagyd csak-sietett le Hanna, majd nyitott ajtót, amin négy, számomra teljesen idegen fiú lépett be.-Sziasztok-köszöntötte őket három puszival.-Be kell ektek mutatnom valakit.-Mutatott rám.-Ő itt Kamilla, akiről meséltem, velünk fog lakni.

-Szia.-Köszönt egy mosolygós, magas, sötét hajó fiú.-Ádám vagyok - nyőjtotta kezét majd közelebb húzva köszöntött. Bemutatkozott még egy Patrik nevű fiú, akiről már tudtam is pár dolgot.

-Szia.Áhh te vagy Patrik.-Hmm..Szóval miatta sírt Adél ma.-Hallottam rólad.-mondtam.-Nem sok jót.

.-Nagyon összetört?- kérdezte kedvtelenedve.

-Eléggé, de javitható a helyzet- mondtam biztatóan.

-Mit tegyek, hogy megbékéljen?

-Attól függ mit tettél.

-Hát, igazából semmit..A volt barátnőm ott volt egy bulin ahol mi..És rám mászott..De én tényleg nem viszonoztam..Csak pont rosszkor volt rossz helyen.

-Hmm..Szóval azt hiszi megcsaltad..Az nehéz eset..Próbálj meg lassan közelíteni..És ne eröltesd..ja és ezt mond el majd neki is.- a következő pillanatban halk krákogást hallottam, mire egy gyönyörű, kék szempárba ütközött tekintetem. Egy pillanatra talán még levegőt is elfelejtettem venni.

-Dani vagyok.- köszönt szemeimbe nézve.- nagyon örülök.- mosolyodott el.

-Én is.- zavaromban nagyon más nem jött ki a torkomon, amin ő csak elmosolyodott, majd leült egy fotelba...